Győzelem!

Győzelemmel kezdte csapatunk az idényt, mint arról már számos médium hírt adott (a jósnőknek és feng shui kártyavetőknek kifizetett összeget fedje most jótékony homály). Ez a győzelem nem csak értékes pontokat jelent a most induló NB2-es bajnokságban, de egyben a Ceglédi Kék Nefelejcs Rögbi Klub első valódi tétmeccsgyőzelme, hatalmas jelentőségű diadal, amit fiaink a szegedi csapat és önmaguk fölött arattak. A továbbiakban egy szűkre szabott mégis ömlengős (ezért most előre is elnézését kérném a kedves olvasónak) beszámoló következik a szeptember végén Cegléden megtartott bajnoki fordulóról. S hogy miért érdemes maradni és végigolvasni? Lesz szó itt mindenről: múltról, jövőről, edzésre járásról és a meccsekről, stratégiáról és taktikáról, csapatmenedzsmentről és szociálpszichológiáról, rossz lábakról, csapatunk genetikai hátteréről, tervekről, Rozi kameraállásáról és Evelin zsíroskenyereiről. Tehát, és elsősorban a rögbiről. Lássuk hát!

Borongós napra virradt (bajlós felvezetés)

Vegyes érzésekkel vágtunk bele az idei szezonba, ennek több oka is van. Egyrészt az sem volt biztos, hogy a másodosztályú bajnokság így, ebben a formában el fog indulni – és a csapatok számáról és mivoltáról, a bajnokság teljes lebonyolításának menetéről már ne is beszéljünk, mert ezeknek egy része még ma sem teljesen tisztázott. A Szövetség szervezeti és szervezési bizonytalanságai a csapatra is rányomták a bélyegüket, így úgy kellett felkészülnünk, hogy koránt sem lehettünk biztosak benne, hogy egyáltalán indulunk-e valamiféle tornasorozatban, vagy sem. A nyári jó hangulatú edzések íve szeptember elején egy kissé megtörött, ugyanis több alapembernek számító játékosunk kezdett illetve folytat tanulmányokat felsőoktatási keretek közt, s az tudvalévő, hogy ezt szeretett városunk kebelén nem tehetik meg. A valamirevaló, népesebb edzések így a pénteki és vasárnapi alkalmakra korlátozódtak – viszont ezen koncentráció, illetve egy, a Medvék otthonában (életünkben nem láttunk ennyi királydinnyét, minden elismerésünk nekik, hogy ott edzenek:)) játszott jó hangulatú edzőmérkőzés eredményesen összekovácsolta a csapatot. Mivel hirtelen sok játékosunk lesérült, vészesen fogyott a cserék száma. Amint a kevésbé tapasztaltabb cserejátékosaink sorra alapemberré avanzsáltak, végül már az is kérdés volt, egyátalán ki tudunk-e állni 15 emberrel a végül Cegléden megrendezésre került első fordulón. A vezetőség elszánt lépésre szánta el magát, és hagyta eszkalálódni a bajlóslatú helyzetet, ugyanis a rendhagyó feltételek mellé rendhagyó taktikát és felállást eszelt ki. Mint később kiderült, jól tette. Bár voltak izgalmak, mikor az utolsó két napon is ketten jelentették be, hogy lesérültek – facebookon már a meccs előtt megjelentek az első rutinos magyarázkodások a totális vereségek miatt, végül minden jóra fordult. Néhány alsó sejtünket sikerült felélesztenünk a sérültek nagy számára való tekintettel és már semmi akadálya sem volt, hogy az említett és a továbbiakban teljes mértékben ismeretett csodatervet a gyakorlatba ültessük.

(ellenfeleinknek már most megsúgom, hogy ne kelljen annyit olvasniuk, hogy a titok a meccsek előtti 72 órás virrasztás volt féllábon állva, használják a módszert egészséggel, titkunk és csodamódszerünk kizárólagos jogáról ezennel lemondunk)

Szeged ellen (heroikus csúcspont)

Elérkezett a nagy nap. Szokás szerint teljes kavarodás, posztok cseréje, Miki ideges, egyesek bambulnak, van, aki másnapos, van aki elalszik és úgy kell felhívni, hogy jó reggelt kívánjunk neki néhány vaskos sürgető megjegyzéssel egyetemben (igen Pomi, rólad van szó). Vágó Márk keze duplájára dagadt, a baleseti osztályról esik be a bedei pályára, Andorról kiderül, hogy a lába használhatatlan, ha 10 percet fog bírni a játékkal, hát akkor is sokat mondunk (pedig utóbb kiderült, volt abban a lábban nem csak még pár ráadás perc, de négy pont is). Aznap két meccsünk volt, a sors úgy hozta, hogy a Szegeddel kezdtünk. Rendkívül szívós, a megszokottnál harciasabb és agresszívebb védekezéssel meglepő hatékonysággal védtük az SZTE EHÖK csapatának sosem múlni akaró támadásait, de hiába volt minden felszívott vérengzenivágyó nefelejcs, bizony azon vettük észre magunkat, hogy szokás szerint kaptunk egy célt az ellentől. Még a jutalomrúgást is értékesítik, így rögtön 7-0 a Szeged javára, de itt meg is állt minden szokás és törvényszerűség. A tavalyi bajnokság során ilyenkor rendre a rezignáltság és a harci kedv meredek esése volt megfigyelhető, a tolongás és a háromnegyed közös passzivitása, amit tovább gyalult az ezek eredményeképp lassan de biztosan érkező célok az ellenfél oldaláról. Most azonban a  hátrány épp ellenkezőképp hatott, olaj volt a tűzre, és a ceglédiek még agresszívabban és kitartóbban védekeztek és vették át végül a kezdeményezést. A félidőt már a szegedi célvonal előtt fújták le, ahova fújtató játékosaink megállíthatatlanul közelítettek a labdával. Még fél perc, sóhajtozta mindenki a félidőben, és mi is célt vittünk volna – talán még egyenlíteni is sikerült volna. A rövid felfrissülés után a bíró újra játékot fújt, és kezdetét vette a második félidő. Kemény küzedelem kezdődött, a ceglédiek lendülete tényleg rendhagyó volt. Hatalmas lelki erőt jelentett, hogy talán először játszottunk úgy végig egy meccset, hogy a zárt tolongásunk nem robbant szét sorra az ellen nyomása alatt – sőt, agresszív és állhatatos munkával terrorizálta az ellenfél zárt toliját, lassan morzsolva azt. Az egyébként eredetileg center poszton lévő, de a csapatban sérülése miatt már cirka egy éve nem játszó Szabó István felépülése és szerepeltetése mint sarkazó erős első sort eredményezett, ahol a két fölé tornyosuló pillér, Sztojanov Roland és Molnár Gábor kőkemény falat képezett. Kecskeméti Robit is visszakerült a tolongásba rövid háromnegyedben tett látogatása után, mellette a második sorban a tapasztalt második sorosaink – Boros, Bó foglaltak helyet. Bandi leválósága mellett még mindenképp meg kell említeni Kiss Janit is, aki nagyon önfeláldozó játékkal és erős fogásokkal nem egyszer állította meg a zárt pozícióból felé áttörni igyekvő ellent, tökéletes leváló játékot játssza. Köszönjük Jani! Elnézést a hosszas kitérőért, de ha már itt tartunk, az összefogónk is új volt a maga szerepében – Pálinkás Mikit viszont nem kellett félteni, egészen sérüléséig vezérelte sikeresen a tolongásunkat. Ez az összeállítás nagyon erős erőkifejtésre és nyílt játékban is aktív nyílt tolizásra volt képes. Kár, hogy a második meccsen már nem tudtunk a sérülések miatt ezzel az első meccsen szépen összekovácsolódott társasággal játszani. Szinte észrevétlenül lettünk egyre bátrabbak és bátrabbak – talán nem haragszik az olvasó, ha afféle közhelyekkel traktálom, hogy csak az tud sikeres lenni, aki hisz magában, de… talán pont ez hiányzott eddig belőlünk, most olyan erők törtek fel belőlünk, amelyekről eddig nem is tudtunk! Egy hosszas belemenős támadás után a Szeged védelme megtört, és kemény szakítások után Szabó Géza fullback vetődött az ellen célterületére! Andor sérült lába Volt izgalom, hogy menni fog-e neki a jutalomrúgás, de csont nélkül bement, 7-7. Idegőrlő küzdelem kezdődött, a döntetlenek nem szoktak hosszúéltűek lenni a rögbiben. A Szeged roppant rutinos csapat, a kibontakozó küzdelemben egy bedobás utáni érdekes bírói döntés következtében büntetőt kaptak pár méterre a a célvonalunktól, s ezt magabiztosan értékesítették az egyébként nem is odafigyelő, félig háttal álló nefelejcsek védősorán átfutva. Szerencsére a rúgás nem ment be, de a helyzet elég reménytelen volt: alig 3 perc volt hátra a mérkőzésből, és a csapat egy kicsit a feléledő remények után valóban megtört. Személy szerint már el is képzeltem, hogy ebből megint egy szomorú eposzt kell írnom, mint a korábbi heroikus bukásainkról, mikor már úgy éreztük, van mit keresnünk a pályán, pedig nem termett számunkra babér. Most mégis: alig fél perccel a vége előtt Bandi elkeseredett lépésre szánta el magát – a tőle megszokott, minden taktikai érzéket mellőző faltörő kos technikával nekirontott az ellenfélnek, és három emberen átgázolva úgy vitt célt az ellenfél kapuja alá, hogy a védők még a pontszerzéskor is több mint 10 méterre voltak a háta mögött. Az állás 12-12, de hátra volt egy jutalomrúgás, ami két pontot ér. Andor vállalta, pedig a sérült lába már tényleg szinte csak fityegett, egyébként sem rúg olyan jól (:)), de hatalmas bravúrral ezt most beküldte. Igaz, a labda megcsúszott, az egész centiken múlott, de végül a bíró a pontot érő füttyjelet hallatta, az állás 14-12, vezettünk! A fél csapat önkívületben őrjöngött a pályán. Tegye fel a kezét, aki emlékszik mi történt ezután! Mindenesetre a világ leghosszabb pár másodpercét játszhattuk akkor végig, sokaknak ott volt a gombóc a torkában. A legkisebb hiba, és elvesztjük ezt az előnyt, a Szegeden pedig nagyon látszódott, hogy nem kegyelmezne nekünk, ha alkalma nyílna rá. De nem nyílt más ezen az órán, csak csak kék nefelejcs: elhangzott a várva várt sípszó, a Nefelejcs csapata megverte a szegedi Gorillákat 14-12-re! Meséljenek a képek:

Gödöllő ellen (levezetés)

Második megmérettetésünk előtt a tavalyi aranyérmes Gödöllői Ördögök mérkőzött az orrát lógató szegediekkel, utóbbiak megerősítve Szabó Pistinkkel, mint fullback. A Görcs csapata még túl is teljesítette a papírformát, 38-0 arányban győztek. Sajnos, mint korábban említettem, mire a Gödöllő ellen pályára léphettünk, a felállásban már inkább a kényszerűség, mint az ésszerűség szerint rendezgette sorainkat az a bizonyos láthatatlan kéz, mindenesetre így is helyt kellett állnunk. A meccs már az első percekben elmérgesedett – masszív védekezésünk és hitünk abban, hogy van mit keresnünk a pályán, ezek így együtt agresszív választ váltott ki a másik csapatból is, és bizony egyik és másik oldalról is elhangzottak nem túl sportszerű mondatok és csattant is egy-két kelletlen pofon, történt egy-két felesleges magas fogás.   A játék kezdett veszélyes lenni. Közben a Gödöllő lassan, de biztosan érvényesítette ellenünk akaratát a papírforma szerint (tavaly folyton csúnyán megvertek bennünket), Az első után bizony becsúszott a második és a harmadik cél is. A második félidő viszont itt is fölöttébb izgalmasra sikerült, a kissé talán túl aktív bíró miatt egymást váltották a büntetők és a zárt tolongások, kikezdve mindkét csapat idegeit. A mi tolink kezdett kidőlni fizikailag, az övék pszichikailag. Az egyik gödöllői játékos nagy dirrel-durral vonult le társai eleve elvetélt békítő megjegyzései közepette: “nem bírom. megütöm” ti. a bírót. Nem a játékost vagy a játékvezetőt minősíti az eset, csak egyszerűen forrt a levegő. Végül 20 perc heroikus védekezés után a bíró célt ítélt az ellenfélnek, méghozzá azon különleges szabály értelmében, hogy ha a labda a kapuhoz hozzáér, ugyanolyan célnak számít, mint a célterülethez érintett. Lehetett hallani kételyeket, miszerint a labda talán nem is érte a kaput (egyik játékosunk szerint a keze ott volt a labda és a kapu vasa között), de a Gödöllő alaposan megdolgozott ezért a célért, megérdemelten kaptak érte öt pontot. A végeredmény szerint végül négy célt vittek nekünk is, az állás 26-0, de a korábbi eredményeinkhez képest ez nem valami elkeserítő, főleg, ha ismételten megjegyezzük, hogy a címvédő csapatról van szó. Azért a játékban simán benne volt egy ceglédi cél is, sajnos ezt néhány baki miatt nem sikerült realizálni.

S mit hoz a jövő?

Mindent összevetve elmondható, hogy – bár nem nagyon vettük észre – valószínűleg fejlődtünk még a nehéz tavaszi idény ideje alatt is, ahol pedig a folyamatos kilátástalanság és az totális vereségek sorozata egy kicsit megviselte a csapat lelkiállapotát. A mostani új felállás egyben a csapat és céljai alapos újragondolását is jelentik, újradefiniáljuk az önmagunkról kialakult képet és a játékosok szerepét is. Olyan, első blikkre meggondolatlan szerepcserék arattak váratlan sikert, mint pl. Pomozi Peti a 10-es poszton, vagy Rocska Tibi, mint center. Úgy érezzük sok dolog végre a helyére került, és végre van mit keresnünk a pályán.

Remélhetőleg a közönségnek ezt hamarosan meg is tudjuk majd mutatni. Nem is kell sokat várni, hiszen most hétvégén, október 6.-án a Budapest Rugby Unió szervezésében az amatőr Budapest bajnokság Ceglédre érkezik, és olyan csapatokkal tölthetünk el egy tartalmas és játékban bővelkedő napot, mint a Medvék, a váci Elefántok, a Vak Mókusok és az Exiles. Emellett – ha minden igaz -, egy bolgár csapat is ellátogat hozzánk. Ha mindez nem elég, a rögbi iránt komolyan érdeklődők tájékoztatására megemlíteném, hogy aznap délután Kecskeméten rendezik a Magyarország-Bulgária válogatott rögbimérkőzést is,  amely a következő VB első európai selejtezője lesz. Többek között feltűnik majd a világbajnokság serlege is, amit egy volt világbajnok angol játékos utaztatott keresztül fél Európán, tehát már csak ezért is érdemes lesz oda kilátogatni!

Végül szeretnénk köszönetet mondani minden kedves szurkolónak és aki gondolt ránk, bízott bennünk vagy támogatott, mindazoknak, akik biztattak bennünket, akik életük kockáztatásával a tetőről videózták a meccseket és aki volt annyira figyelmes és gondoskodott arról, hogy mindig legyen elég zsíros kenyér az éhes csapattagok számára.

Ezzel a szezonnal egy új korszaka indul a csapatnak!

Hozzászólások

Facebook hozzászólás