Komoly lendülettel vetette magát a ceglédi rögbicsapat a tavaszi fe lkészülésbe: a sikeresen megtartott gimis és közgázos toborzók és a friss rögbispalánták edzésre csábítása után az újoncokmiharabbi felzárkóztatására került a hangsúly a ceglédi gárdánál. Vendégedző, barátságos felkészülési mérkőzés, a lányoknak pedig küszöbön álló debütálás – újdonságok és hírek a csapat életéből. Olvasd el a beszámolónkat a legutóbbi fejleményekről!
Már a nagy fagyok idején nagy létszámban csúszkált a jégen a CVSE csapata, akit több héten át Vacaru mester segített a hosszú tél utáni összerázódásban és a szakmai felkészülésben. A kecskeméti csapatot igazgató u20as szövetségi kapitány jó hangulatú edzéseket tartott, fontos szerepe volt az újoncok megtartásában az a fajta sokoldalú és színes paletta, amelyet mint edző felvonultatott a gyakorlások során. Persze volt, aki már csak attól is elájult, hogy egy “angol úr” tartja számunkra az edzést. Többek között olyan, néhány hét alatt már szinte oszlopossá váló tagok ismerkedtek a játékkal ez idő tájt, mint az azóta sok bizakodásra okot adó Juhász László, aki a folyton mostoha sarkazó poszt várományosa (ezzel nagy gondtól és hiányosságtól szabadult meg a csapatunk, ugyanis ez a poszt szinte mindig hiánycikk és szűk kereszmetszet), a biztos fogású és szélsebes Ottlecz Levi, a fifikás Pap Lajos, Tóth Gergő, mindenki Gerije vagy éppen a hatalmas termetű felfedezettünk, Sztojanov Roland, akibe nagy reményeket fektethet a tolongásunk, ha rendesen belejön a dolgokba és elég játéktapasztalatot szerez. De több további ceglédi és tetétleni srác (utóbbiak Vágó Márk jóvoltából) is megfordult nálunk, akik új ízt hoztak a csapatba, és ha megmaradnak, jelentősen növelhetik majd az ütőképességünket.
Az új csapattagok miatt a csapat összetétele és belső dinamikája is kissé felpezsdült, az esetlegesen kényelmesebb régebbi tagok is érezték, hogy immár versenyhelyzetben vannak az újakkal szemben. Már koránt sem csak azon múlik egy meccsen a játéklehetőség, hogy valaki hajlandó legyen játszani, mert egyébként sincs elég emberünk, hanem végre tudjuk kötni ezeket kerettagságokat teljesítményhez, hozzáálláshoz és igyekezethez. Ez jó mind a csapat teljesítményének, mind a csapat hangulatának is. Elmondható, hogy talán soha eddig még nem volt olyan aktív és összetartó tagság, mint manapság. Gyakoriak az edzésen kívüli találkozók és baráti összejövetelek, harmadik félidők, amik talán legalább akkora szerepet játszanak egy vidéki sportcsapat életében, mint maga a játék.
Mindenképp sokat jelentett a csapat életében a női részleg elindulása is. A kezdeményezés nem várt sikert hozott: immár rendszeresen jár egy csapatnyi (hat-hét) lány az edzéseinkre, akik a legkitartóbb és legszorgalmasabb részét adják a csapatnak. Szoros együttműködésben a kecskeméti rögbicsapat szintén alakulófélben lévő női részlegével lassan már az első tornára készülnek a lányaink – március 28.-adikán a gödöllői Démon Nap alkalmából ugyanis debütálnak majd a hazai rögbis társadalom előtt. Reméljük szépen szerepelnek majd, s április közepén, az NB2 ceglédi fordulója alkalmából akár hazai pályán is bemutatkozhatnak városunk közönségének. A posztok és a szerepek a csapatban még csak a napokban kerülnek leosztásra a kecskeméti stáb közreműködésével, de a lelkesedés már egy profi csapatéval vetekszik. Az utazó keret előreláthatólag a következő lesz: Bárány Katalin, Szabó Viktória, Dobos Evelin, Gábor Annamária, Gál Csilla, Király Rozália. A kecskemétiektől biztosan számíthatunk Aranyosi Szandra és Mészáros Klaudia közreműködésére. Sok sikert a tornához, lányok! Az eredményekről mindenképpen beszámolunk majd a honlapon, remélhetőleg sok-sok képpel és a játékosok értékelésével kiegészítve, tehát érdemes lesz böngészni errefelé a napokban!
Nem pihennek azonban a fiúk sem. Múlt vasárnap a Kecskemét második csapata fogadta őket egy barátságos hangulatú edzőmérkőzésre. Ez a csapat az NB1-ben játszik, egy divízióval felettünk, és bizony nem is sereghajtók, így a győzelemmel nem is nagyon kacérkodhattunk – de a kezdeti botlások és fejetlenség után a csapat nagyon jól teljesített. Három 30 perces félidőt játszottunk, az utolsó két félidőben teljesen egyenértékű csapatként, akik képesek, s hajlandóak is felvenni azt a bizonyos kesztyűt. A végső eredményre pontosan senki sem figyelt, hiszen a lényeg nem ez volt, de mi három célt vittünk – s talán két-háromszor ennyit kaptunk is. Mindenesetre koránt sem volt ez olyan vészes, mint amilyen lehetett volna, s közben sok újoncunknak ez az első megmérettetést jelentette – s bizony majdnem mindenki jól viselte a tűzkeresztséget. Mindenképp bíztató volt a játékunk az eljövendő NB2-es fordulókat tekintve. A szerzett célok (Kecskeméti 2, Szabó András 1 cél) az új koncepciónk eredményezte felállás gyümölcse volt: Kecskeméti Robit kihoztuk a háromnegyedbe, Gézát pedig átirányítottuk összefogónak (8-as) amivel megváltozott mind a tolongásunk képe, mind a háromnegyedé, és a csapat támadásainak iránya is. Alkalom nyílt a pályán kikísérletezni a leghatékonyabb irányítótörzset (8-9-10-es posztok) illetve a felmerült nézeteltérésekkel is hamarabb tudtunk szembesülni, nem az első tétmeccsen kellett a feszültségekkel először találkozni. Szerencsére ezeket az apróbb hibákat már elég jól sikerült átbeszélni, így egy mindenképp olajozottabban és jobban funkcionáló csapattal utazhatunk Gyöngyösre, mint amivel Kecskemét nélkül indulhattunk volna. Ugyanis már egy hét sincs, s március 25-én itt az első tavaszi forduló a gyöngyösiek farkasvermében. A támogatónknak hála végre tudunk csapatként, busszal utazni, a meccs előtt nem a benzinköltségen és az autókon/sodőrökön megy az idegeskedés, viszont a megugrott létszám miatt így már nem tudunk mindenkit leutaztatni. Így először kellett az edzőnek külön keretet kijelölni.
Korábban sosem volt úgy, hogy annyian lettünk volna, hogy ne tudtunk volna akárkit elvinni, de most a megugrott létszám és a kocsik helyett a fix kapacitású busz miatt kénytelenek vagyunk disztingválni a játékosok között és egy alapvető versenyfolyamatot indukálni csapaton belül, hogy teljesítményhez köthessük a kerettagságot vagy éppen a kezdő csapat tagjaként való játékot. Ez jó a csapatnak is, és jó azoknak a játékosoknak is, akiknek eképpen küzdeniük kell majd. Ha valaki most nem került be a buszba, az azért van, mert vagy sérült (ilyen eset most Boros Márk, aki legutóbb járni alig tudott a rossz lábujja miatt), vagy egyéb okok miatt, például az edzések nem túl lelkes látogatása vagy a még nem kiforrott játéktudás miatt. Igazából aki nem tarthat most velünk, annak személyesen szólunk. Amúgy ezek nehéz döntések, mert van olyan ember, akit annak dacára játszatunk, hogy edzésen mindössze párszor jelent meg, míg más rendszeresen járó lelkes csapattagot pedig most hanyagolnunk kell – ez azért van, mert még nincsenek meg az újoncok versenyengedélyei, és nem biztos, hogy őket is engedik játszani – így mindenképp vinnünk kell 15 régi játékost, még akkor is, ha éppen összesen kétszer voltak edzésen egész életükben, és tolik. A ceglédi, ezutáni fordulón biztosan változni fog a felállás, meggyógyul Kilián Peti, megpróbálunk egy alacsonyabbra menni tudó első sort kiépíteni, meg a háromnegyedben is tudunk játszatni mindenkit, de most sajnos ekkora a busz, így férünk bele.
Első sor: Sztojanov, Pálinkás pillérek, Juhi sarkazó
Második sor: Bó, Kiss Jani második sorosok
Leválók: Vágó Márk és Bandi
Az összefogó Géza, a kilences Peti, az irányító (10) Andor.
Belső center Kuruzs, külső center Kecsó.
A kezdő szélsők: Oti és Túróczi
Hátvéd Spolmin.
Tolongás csereemberek: Pomi, Kiss István, Rocska.
Háromnegyed csereemberek: Farkas Roli, Lali.
Mindent beleadunk, s reméljük győzelemről adhatunk majd hírt! Hajrá Cegléd!