Október 14-én 14 ceglédi rögbis melegített a gödöllői pálya mellett a második NB2-es fordulóra várva. Mindenkit fűtött a tettvágy, amit a borús és hideg idő illetve az egy teljes csapatot sem kitévő keret (15 fős egy rögbicsapat) sem sokat hűtött. Hogy mi lett ennek az eredménye? Mindenképpen olvassátok végig a cikket, hiszen ez csak a vége felé derül ki!

Volt idő bemelegedni, hiszen a három meccs közül az elsőt a szemünk előtt, de nélkülünk játszotta a címvédő Gödöllői Ördögök a legutóbb a ceglédiek által bravúrosan elvert SZTE EHÖK csapatával. Hatalmas meccs volt, látszott, hogy a szegediek a legutóbbi, saját szurkolóik számára nem sok jót ígérő szereplése után alaposan összeszedték magukat és igazi profi módjára nem szomorkodtak vagy fanyalogtak, hanem keményen odatették magukat és bizonyítani akartak. Bár nem tartozik szorosan cikkünk tárgyához, de valóban szoros és rendkívül feszített tempójú mérkőzés volt, amit az elején a vendégek által megszerzett cél és az ezáltal elbizonytalanodó hazaiak tettek valóban emlékezetessé – illetve egy váratlan esemény. Történt ugyanis, hogy egy gödöllői tolijátékos úgy mentette a labdát a saját célterületéről (sokszor kényszerültek hasonló bravúrokra, mert a szegediek sokszor szorították be őket), hogy egyenest átfutott a saját kapukon, ami recsegve-ropogva dőlt össze a gázolás után. Ennek később, utolsó meccsünkkel kapcsolatban még lesz jelentősége, de jól jellemzi azt a hévet, ahogy a két csapat megmérkőzött. Végül a hazaiak lassan magukra találtak és előhozták azt a profi játékot, amit már megszokhattunk tőlük – lassan, de biztosan követték, hozták be és végül darálták be a szegedi csapatot a folyamatos és magasszintű játékukkal. A végeredmény: 19-10 a Gödöllő javára.

Mi következtünk a legutóbb verhetőnek bizonyult, de most rendkívül nagy benyomást keltő Szeged ellen, akik készek voltak revansot venni ellenünk és az iménti vereségük okán is. Mivel már eleve a sérült játékosaink miatt szűk kerettel érkeztünk (Molnár Gábor focizás közben a kapuban megsérült, Spolmin keze még mindig használhatatlan, Bandi munkaügyek miatt volt kénytelen messze maradni), a Gödöllőtől kértünk és kaptunk egy játékost (ezúton is köszönjük nekik, illetve személy szerint Daninak, ha jól emlékszem a nevére), aki leválóként erősített minket. Eredeti, első fordulós játékstílusunk már abban meghiúsult, hogy a tolongás a szegediek kérésére ezúttal passzív volt. Ez könnyebbséget is jelenthetne, de ugyanakkor azt a dominanciát és pszichikai pluszt sem tudtuk gyakorolni a másik csapat fölött, amit egy nyertes zárt toli nyújthat lelkileg. A tolongás-háromnegyed játékban való játéka is kissé módosul ilyen esetben. Mindenesetre céllal kezdtek, amit hamar visszaadtunk nekik, de ekkor egy nagyon fontos és sajnálatos esemény következett be, ami az egész további meccsre rányomta a bélyegét: Géza lába teljesen strapára ment, a szalagokkal történt valami, így abba kellett hagynia a játékot – nekünk pedig nem volt fullbackünk. Hogy fölösleges hősködés vagy kényszerűség volt emberhátrányban folytatni a játékot, most hagyjuk (egyébként az utóbbi, nem volt idő játékost kuncsorogni meccs közben, technikailag sem megoldható). De a hátvéd nélkül sokkalta sebezhetőbbekké váltunk. Közben a tolongásunk első idei igazi emlékezetes hullámsorozatának lehettünk szemtanúi – végre sikerült több hibátlan nyílt tolit egymás után kivitelezünk úgy, hogy a 9-es nem volt kénytelen rávédeni és így tudtunk rendesen nyitni, ami kitűzött cél volt már a forduló előtt, csak sajnos még taktikai előnyre nem tudtuk váltani ezt a képességünket. 🙂 Hiába, a lényeg, hogy végre tudjuk aktivizálni a tolongásjátékosainkat is játék közben, ami sokszor nagyon nagy terhet levesz az egyébként is túlterhelt háromnegyedünk hátáról. A szegediek ennek ellenére nem kegyelmeznek, hamar átvették a vezetést és meg is erősítették azt. Eközben nekünk is több pontszerzési lehetőségünk volt: a legemlékezetesebb talán az volt, amikor Peti, a tolongásirányító (9-es) vitt célt, de túlfutott a célterületen. Ez rendkívül vicces eseményként tűnhet, és valóban az is volt, de a hazai pályához képest nagyon is szűk és nem is felfestett, csak néhány bólyával jelzett célterületnek és annak a szándéknak tudható be, hogy középre vigye a labdát. Ettől még persze jól beleillik az utóbbi meccseken véghezvitt vicces lúzerségek sorába, vegyük csak az előző fordulón a zárt toliból egyből a pályán kívülre indított labdát. :)) A meccs végéig támadtunk, volt néhány erős áttörésünk, de szerencsénk kevesebb, végül a Szeged megérdemelten győzedelmeskedett. Pontos pontarányt sajnos a szövetségi honlap hiányos információi miatt nem áll módunkban közölni.

A nap és csapatunk utolsó megmérettetése a hazaiak ellen folyt. A tavaly toronymagasan tabellavezető GÖRCS csapata ellen igencsak foghíjas (Géza után Miki térde is kidőlt), de a fogukat erősen vicsorogtató ceglédi csapat várt a kezdőrúgásra. Szerencsére az eredetileg siető szegediek közül hárman mégis beálltak hozzánk (hatalmas hála, nagy segítség voltak), ami nem csak a kellő 15 fő elérésében segített, de lelkileg is támaszt nyújtott a csapatnak, ugyanis őket eléggé fűtotte az aznapi első meccsük elvesztése miatti indulat. A mieink immár felszabadultan, teher nélkül játszhattak, hiszen papírforma szerint nem sok keresnivalónk van a címvédők ellen. De nem úgy a valóságban! Kemény fogások és lendületes támadások eredményeképp teljesen más meccs képe rajzolódott ki, mint ami várható volt. A ceglédi csapat az első félidőben két célt szerzett az ellen ellen úgy, hogy maga egy árva pontot sem engedett a Gödöllőnek. Így a félidőben 12-0 arányra vezetett a Ceglédi VSE. Volt izgalom dögivel, annyi szent. A másik csapaton látszott az első félidő végére, hogy kezdenek széthullani és elveszteni a hitüket, aznap amúgy sem játszottak valami túl jól (gondoljunk csak a szegediek elleni kétes kezdésükre). No de őket sem kell félteni: hiába kaptak a második félidőben kiállítást is veszélyes játék miatt, kihasználva a ceglédiek lankadó figyelmét rést ütöttek a védelmükökön és szépítettek, majd a rákövetkező percekben már egyenlítettek is. Ez már kijózanított bennünket, főként, mivel a sikeres jutalomrúgások miatt két ponttal vezettek is ellenünk, bár csak ugyanannyi célt vittek (14-12 a GÖRCSnek). Csak egy kis időre vesztettük el a fejünket, utána visszaállt ugyanaz a játék, ami jellemezte a meccset: támadtunk, támadtunk és támadtunk. Az utolsó 5-10 perc végig az ellenfél 20-as vonalán belül, a végén hosszú perceken keresztül az ötös vonalukon, azaz alig pár méterre a célvonaltól zajlott. A két pont különbség semmiség lett volna, ha sikerül bejuttatni a labdát a célterületre, öt ponttal a meccs végén már biztosan nyertünk volna a jutalomrúgás sikerességétől függetlenül. Olyan közel voltunk! Végül a tolongás hatalmas, de meddő erőfeszítéseit követően a háromnegyedhez került a labda, akik végül pont a kapu előtt kaptak büntetőt (vagy szabadot, de ez esetben ez most mindegy). A kapu előtt, de hohó, a kapu már nem állt ott. Ha ott lett volna, akkor simán rálőhettünk volna pontosan előle a  kapura a labdát, ami majdnem biztosan három pont, de így nem tudtuk (legalábbis a játék hevében nem merült fel, ha megkérjük a bírót, lehet átsétálhattunk volna szembe az egyedül árválkodó másik kaphoz). Utólag Pisti, aki indította a labdát, fogadkozott, hogy ha a kapu ott lett volna, bizony rárúgjuk és nyerjük a meccset. Sajnos nem így történt. Indítottunk rúgás helyett, valami hibát fújtak és egyben az egész meccs végét. Három méternyire a célvonaltól és két pontnyira a győzelemtől. Rögbiben ez igazán nem sok, de az ellenfél ott és akkor sokkalta profibbnak bizonyult nálunk, gratulálunk nekik! A mieink pedig bosszankodhattak, mert valóban rengeteget támadtunk és sokkal több játék folyt az ellenfél játékterén, mint a miénken, s már elhittük, hogy győzni fogunk.

Mindenesetre a Gödöllő csapatával, akik most is vezetik a tabellát, még sosem sikerült komolyan felvenni a kesztyűt. Ez a küzdelem, amit ott mutattunk be a Szent István Egyetem rögbipályáján néhány szegedi játékos segítségével, sok bizakodásra ad okot, főként a legutóbbi győzelmünkkel együtt. Talán végre felnőttünk a feladathoz és el is hisszük, hogy van mit keresnünk a pályán – hatalmas változáson ment át játékunk képe és ezzel csapatunk harci képe ahhoz képest, amit pl. egy évvel, de akár egy fél évvel ezelőtt játszottunk. Még egy kis idő, és remélhetőleg a drámákat, az éppen elvesztett meccseket, heroikus bukásokat felváltják a győzelmek, ponponlányok, vb-győzelem.. na de ne fussunk annyira előre! 🙂
A Gödöllő elleni vereség is egy pontot ér a csapatok pontversenyében, hiszen kevesebb, mint hét ponttal kaptunk ki. Így az előző fordulóbeli eredményeinkkel összesítve 5 pontunk van, holtversenyben állva a Szeged csapatával. Legközelebb, e hónap 28-án hozzájuk látogatunk, addig is látogassátok az edzéseket, a honlapot és ne felejtsétek, sosem maradtok le a legújabb cikkekről és információkról, ha követitek a facebook-oldalunkat!
http://facebook.com/cegledirugby

Emellett ajánljuk a honlapunkra éppen most felkerült videót a ceglédi győzelmünkről, ha van időtök, nézzétek meg mindenképpen!:)) Itt találjátok.