Létszámhiány miatt jelenleg szünetel a csapat, de néhány lelkes “régi” ceglédi rögbis lélek még fellelhető a városban, illetve az országban más csapatokban, válogatottakban, így néha egy hetes torna erejéig összeáll a csapat.
Ha szeretnéd feltámasztani/újrakezdeni Cegléden a rögbit, akkor keress minket bátran az elérhetőségeinken, segítünk, amiben tudunk!
Történetünk 2010 májusában kezdődött, mikor Prumek Krisztián, csapatunk későbbi elnöke fejéből kipattant a merész terv, miszerint rögbi klubbot alapít lakóhelyén, Ceglédbercelen. Szerencséjére hamar találkozott a ceglédi illetőségű Szabó fivérekkel, kik mind oszlopos tagjai, legifjabbuk pedig edzője a csapatnak illetve a szintén ceglédi Pálinkás Mikivel, aki azóta is fontos támasza a világi dolgokban olykor eltévelyedett rögbis ifjaknak. A korai, kissé komolytalan hangulatú edzések folyamán vetődött fel a Kék Nefelejcs Rögbi Fight Klub és Népdalkör, mint csapatnév, s az igen kis létszámú és talán enyhén illuminált állapotban lévő tagság rögtön megszavazta. Ez bizony sok bosszúságot okozott a később érkezőknek, és tényleg nem szokott túl lelkesítő módon hangzani, mikor “hajrá kisvirágok!” és hasonló rigmusokkal bíztatják játékosainkat, de azóta is hűek maradtunk gyökereinkhez.
Kezdetben Ceglédbercelen tartottunk edzéseket, melyeken a résztvevők létszáma sosem haladta meg a 6-8 főt, ezeknek is nagyrésze ceglédi illetőségű volt. Így merült fel az esetleges Ceglédre való átköltözés ötlete, pályának viszont híján voltunk. Végül a Kresz-pálya melletti Vörösmarty térre esett a választás, mint viszonylag nagyobb füves területre. Minimális toborzás mellett ekkor úgy elkezdett duzzadni a csapat létszáma, hogy az egyébként tágas terület hamar szűkösnek bizonyult. Rengeteg fiatal került hozzánk, nagy részük hívás nélkül – épp csupán a rögbiző fiatalokat meglátva kéredzkedett a csapatba. A nyár végi edzőképzést megjáró Szabó Pisti pedig egyre profibb módon bonyolította az egyébként teljesen ingyen látogatható edzéseket.
A bővülő létszám illetve lelkesedés folytán az igények is feléledtek: egyre többen szereztek be komoly felszerelést, minőségi stopliscipőket tagjaink közül, s felmerült a más csapatokkal való mérkőzés igénye is. A komolyabb munka színteréül a CVSE pályáit választottuk, hol késő őszig edzett együtt a sok fiatal, lassan kialakítva csapatunk magját. A legtöbb kulcsember azóta is a csapat tagja. Az alapvető posztok is leosztásra kerültek, kialakult alapvető háromnegyed-tolongás felosztás, külön-külön edzéseket tarthattunk a két csapatrésznek. Mindebben felmérhetetlen jelentőségű volt az a (másfél) edzőmérkőzés, melyet a Gyöngyösi Farkasokkal vívhattunk. A vereség ellenére hatalmas lelkesedéssel vetettük bele magunkat hibáink foltozásába, és végre gondot fordíthattunk az alapok elsajátítása után a taktikai képzésre is.
Ezt a szépen íveli pályát törte meg kissé a tél, mely minden szabadban játszott csapatsportág ősi ellensége, küzd is vele minden rögbi klub Magyarországon. A beltéri edzések miatti váltás, a terembérlet miatt felmerülő költségek miatt sajnos néhány ember lemorzsolódott. A megmaradt keménymag viszont 2011 elején hivatalos kereteket adva létezésének alakulógyűlést tartott, hol kinevezték a vezetőket, alapvető stratégiai kérdésekben döntöttek, és testületileg döntöttek a CVSE-hez való tagfelvételi kérelemről, miszerint mint rögbi szakosztály csatlakozni szeretnénk. A szabadban való edzések a belvíz miatt – mely súlyosan érintette a CVSE pályáit – a Bedében indultak útnak. Lassan, de szépen gyarapodó létszámmal vágtunk neki a tavasznak. A kötelező pályabérlet miatt viszont a korábbi őszi gyakorlattol eltérve minimális tagdíjat (1500 ft/hó) kellett beszednünk, ez sokak kedvét szegte. Ennek ellenére rengeteg új ember fordult meg nálunk, néhányan oszlopos taggá is váltak. A Bedében tűntek fel először olyan fiatalok is, kik nem voltak elég idősek a felnőtt csapatban való játékra. Ez új problémát jelentett, de végül korosztályi bontással nekik is edzést tudtunk biztosítani, így ma már mind kölyök, mind kadett kategóriában van egy hetes rögbi csapatra való lelkes kis rögbispalántánk, a felnőttek által kiállított úniós (15 fős) csapat mellett.
2011 májusának elején új, a Magyar Rögbi Szövetség jóvoltából kapott mezeinkben játszhattuk szép szurkolótömeg és nagy médiaérdeklődés mellett első hazai mérkőzésünket a Gödöllői Ördögök csapata ellen. A mérkőzés nem csak a csapat első komolyabb megmérettetése volt, nem csak sokaknak tűzkeresztségüket jelentette, de a pálya pontos kimérésének, felfestésének és a különleges H alakú kapuk felállításának is apropóul szolgált. Azóta a sportág minden igényét kielégítő szabályos pályán tarthatjuk edzéseinket, ami nem kis eredmény volt a fiatal csapatunk életében, még ha a pályadíj kifizetése olykor nehézségeket is okoz.
Nem kellett az első sikerekre sem sokat várni: egy hónappal később, 2011 májusában a Szegeden tartott Pannon hetes rögbi Kupa jóvoltából megszereztük első győzelmunket is a Szeged Forwards csapata ellen. A meglepetésszerű szereplés jó bemutatkozásnak ígérkezik a jövőre tekintettel, s azt jelenti van értelme munkánknak, s célunk, az ősszel induló NBII-es indulás és helytállás talán nem puszta ábránd, hanem reális cél, melyet a zászlónkra tűzhetünk.
Tagjainkat a sport szeretete és a megtapasztalt bajtársiasság vezérli. Olyan emberek találkoztak a sport révén, akik egyébként talán sosem álltak volna szóba a másikkal, most pedig vállvetve küzdenek – ez többet ér minden elcsépelt szlogennél, vagy reklámszövegnél, amit írhatnék. Célunk, hogy kicsiknek és nagyoknak közösséget és sportlehetőséget teremtsünk úgy, hogy közben városunk, Cegléd hírnevét is öregbítsük. Lelkes csapatunk e cél elérése érdekében várja minden sportolni szerető vagy vágyó, és esetleges támogató illetve szponzor jelentkezését.